Befejeztem. Üres vagyok.
Mindig ez van.
Mindig.
Az utolsó oldalra lapozok. Elolvasom az utolsó sorokat. Még belenézek a tartalomjegyzékbe. Nem akarom elengedni. Nem lehet vége.
Becsukom.
Bámulok magam elé. Ez az üresség elviselhetetlen.
Elviselhetetlen.

Egy könyv akkor jó, ha megérint. A lelkedik hatol. Tiszta szívből nevetsz, felkacagsz, máskor őszintén, fájdalomból sírsz. A szereplők megelevenednek előtted, élnek, kötődsz hozzájuk. Aztán becsukod a könyvet, miután elolvasod az utolsó mondatot. Vége. Ekkor jössz rá, hogy a szereplők sosem éltek. Soha.
Ez pedig ürességgel tölt meg.

Egy-egy jó könyv elolvasása után mindig rám tör a "mitkezdjekmagammal?" érzés. Ilyenkor, mint az élőhalott, járkélok a házban, kisírt szemekkel - hisz nem ritka alkalom, hogy egy jó könyv végén elő kell vennem a százas zsepit.
Az viszont igenis ritka, hogy beleszeretek a könyvbe és a filmbe is. Rendszerint, ha a DVD tokot, vagy a könyvet kéne megvédenem, felkapom azt, amelyikhez az én képzelőerőm is szükséges, magamhoz szorítom, majd egy "ENYÉM!!!" kiáltást követően lekaratézok mindenkit, aki azt mondja, hogy az olvasás szar.

Így jártam Kami Garcia és Margaret Stohl könyvével is. Aki nem tudná, melyik az, annak elárulom, hogy Beautiful Creatures a címe.
Először a filmet volt szerencsém látni, aminek a végén természetesen bőgtem.
Utána kadt a kezembe az 548 oldalas kötet, aminek a végén szintén bőgtem.

Leginkább a végén volt nagy eltérés, és nekem mindkettő nagyon tetszett. Nem akarok spoilerezni, annak, aki még esetleg nem látta, szóval csak annyit tudok mondani annak, akinek gőze sincs arról, miről beszélek, hogy tessék megismerni mindkettőt. Addig egy kis kedvcsináló :)

Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.

Amúgy meg ezen kívül nyugodtan megkövezhettek :"D
Azóta, mióta nem írtam, igenis próbáltam írni, csak van a gp-nek az az idegesítő szokása, hogy ha más oldalon vagyok, emerről egész egyszerűen kiléptet. Most is ezt művelte velem, így amikor elveszett a bejegyzés, vele együtt elszállt a kedvem a blogolástól.