Volt egyszer egy lány, aki összeszedte a sátorfáját, majd elindult a népes kis családjával Magyarország szívébe, Budapestre.

Személy szerint szeretem a fővárost, bár nem sokszor járok fel. Valahogy Budát jobban bírom, mint Pestet, szerintem több a látnivaló, és szebb is, bár lehet, hogy csak ezzel én vagyok így :D 
Két napig voltunk ott, vagyis egy éjszakára. Első megállónk A Fővárosi Állatkert volt, ahová még igen piciny koromban látogattunk először. Amint apumtól megkaptam a térképet, megkaptam a navigáló szerepet is, és az irányításom alatt jártuk körbe - majdnem - az egész állatkertet. Leginkább a lepkekert varázsolt el, egynesen csodálatos volt köztük járni, karnyújtásnyira lenni tőlük. Az egész olyan... különleges volt. Akit elbűvölnek a nagy, színes pillangók, azok szerintem tudják, miről beszélek :)

Ami ezen kívül meglepett, na az a fagylaltos volt az Ice 'N' Go-s vagy mis pult mellett. Mindössze harminc gramm, körülbelül akkorra, mint azok a kicsi gumilabdák. Ráadásul kétszáz forint. Lassan tényleg kiskanállal fogunk fagyit kapni ugyanennyi pénzért... Vidéken háromszor ekkorát kapunk ugyanennyiért. 
Ezt leszámítva élvezhető volt, szóval nem panaszkodom.

Terveztem, hogy este felmegyünk Budára, hogy megnézzük milyen kivilágítva, viszont ez nem jött össze. Az egész napos talpalásnak hála a lábaim kaputot mondtak, így inkább ledőltem. Másnap is sokat mentünk, mert el muszáj volt beiktatni egy csavaros fagylaltot, így a Rómaifürdő fele sétáltunk a Duna parton.

Igazából az egész utazásból állt, busz, vonat, villamos, metró, hév... Apropó hév! Volt szerencsém élőben látni a Bud Spencerről készült graffitit, ami a Szentlélek tér után látható Békásmegyer felé.

Összességében élveztem a kiruccanást, főleg, hogy másnap nekiálltunk festeni a konyhát. Hmmm, imádom a nyarat...